Még amerikai létünk előtt belekezdtem a családterápiás képzésbe, ami összesen 4 évig tart.... mármint, ha itthon van az ember és folyamatosan csinálja....... Szóval én pont a felénél járok és nehezen lehetne már tovább húzni-halasztani az ügyet, ha most ismét kimaradnék. Havi két teljes napot vesz igénybe a dolog (reggel 9-től este 6-ig - szigorúan megkövetelt jelenléttel...), és természetesen most hatalmas dilemmát jelentett, hogy mit tegyek. Egyrészről természetesen azt a két évet és a befektetett anyagiakat sem szívesen hagytam volna veszni, másrészről pedig ezt a képzést valamikor mindenképpen meg kell csinálnom, és semmi garancia sincs arra, hogy később könnyebb lesz.... De Bendegúz még olyan kicsi, még csak én tudom megetetni, ez sok idő.... stb És még néhány egyéb súlyos tényező.... Tehát egész nyáron ezen vaciláltam és természetesen egyre jobban nyomasztott a dolog..... most hétvégén volt az első "óra". Szerdára meghoztam a döntést, hogy ez most nem fog menni...... nagyon nehéz döntés volt, sok összetevővel, és nem is tűnt ez feltétlenül a jobb döntésnek.... és békességem sem volt benne teljesen, de úgy éreztem, nem tudok mást tenni. Amikor géphez ültemm, hogy ezt megírjam az oktatónak, akkor láttam, hogy a képzést helyszínét a város túlsó végéből áttették ide, tőlünk 10 perc sétára. Így sikerült megbeszélni a csoportvezetővel, hogy hazajöhessek etetni Bendegúzt!!!!! :))))) Még azért persze ez után is nagyon vívódtam emiatt az egész miatt.... és péntek hajnalban azt hittem, hogy mégsem fogok menni...... de Tama írt nekem egy SMS-t arról, hogy a Manó elsősorban Isten kezében van, még akkor is, ha én vagyok Vele.... nyugodjak meg ebben, és abban, hogy így minden rendben lesz és menjek képződni - legalább próbáljuk meg....... Igazából ez indított el mégis aznap reggel... És ez a két nap szépen el volt készítve: Bendegúz hihetetlenül ügyesen és jól vette a lapot; amikor hazanéztem, mindig mosolyogva találtam és a hírek szerint távollétemben is kiegyensúlyozott volt!!! :))) Köszönet érte Nagyszüleinek és Tamának, akik bevállalták ezeket a napokat!!! :) Reméljük, a következő hónapok is hasonlóan fognak alakulni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése